Születésem története
Így jöttem világra, de előtte még egy jó nagyot sétáltunk Anyuval.
Anyu így mesél: "Katival szeptember 9-re voltam kiírva. Kb. hat héttel előtte begörcsöltem, és elmentünk az orvoshoz, Szolnoki Ferenc professzorhoz, aki az István Kórházban volt osztályvezető főorvos.
Keresztanyám, Ila vitt el hozzá, amikor terhes lettem. Ő onnan ismerte, hogy udvarolgatott neki fiatal korában, amikor rövidebb ideig nála dolgozott, de nem lett belőle semmi komoly. A magánrendelőjébe jártam az Oktogonnál, 8-10 alkalommal voltam vizsgálaton. Összesen 1.000 Ft-ot fizettem neki, ez kb. egy havi fizetésem volt. A szülésért nem fogadott el külön pénzt (valószínűleg ez tiltva is volt), de csak olyat vállalt el szülésre, akit előtte minden hónapban megvizsgált a magánrendelőjében.
Az orvos tehát megnézett és azt mondta, hogy a méhszájam kétujjnyira nyitva van, ezért vannak a görcseim. Megkérdezte, mit választok: koraszülött lesz a gyerekem vagy fekszem a hátralévő időben, mert csak így lehet időre kihordani. Öt napig feküdtem a kórházban, aztán hazaengedtek azzal, hogy tartsam be az előírást és otthon is feküdjek. Így is volt, rendesen feküdtem, és ha muszáj volt felkelnem, rögtön éreztem, hogy keményedik a hasam.
Szülés előtt 2 héttel mentem kontrollra, azt mondta az orvos, hogy felkelhetek, most már nem gond, ha megindul a szülés. Otthon Misi azt mondta, hogy mars vissza az ágyba, ne foszd meg azt a gyereket egy évtől. Akkor ugyanis még szigorú szabály volt, hogy aki szeptember elseje előtt születik, szigorúan abban az évben megy iskolába, amikor betölti a 6 évet. Tehát az volt a cél, hogy szeptember elsejéig mindenképpen húzzam ki.
Anyuval a lakásunk előtti gangon, ő ekkor 24 éves volt
Pár nappal a szülés előtt már felkeltem, mozogtam. Szeptember 8-án, vasárnap a 3,5 éves Ágival és Misivel átmentünk Anyámhoz a Balázs Béla utcába, hogy felköszöntsük őt, mert szeptember 9-én volt a születésnapja, 12-én a névnapja. Feri bátyám ugyanaznap született, őt is felköszöntöttünk. Feri azt mondta nekem: „Hugám, ne borítsd fel a családi egyensúlyt, ide a rozsdás bökőt, hogy ez fiú lesz, egész más formád van, mint Ágival volt.” Akkor már neki és Pisti bátyámnak is egy fia és egy lánya volt.
Délutánra szörnyű vihar lett, szakadt az eső, de annyira, hogy a kanális nem tudta elnyelni a vizet. Apám azt mondta, hogy én nem mehetek haza ilyen esőben, Ágival aludjunk inkább ott náluk. Misi így egyedül ment haza, mi ott maradtunk. Anyámék átadták nekünk a nagy ágyat, ők a sezlonon aludtak ketten.
Hajnalban felébredtem, hogy vécére menjek, és ahogy kiszálltam az ágyból, egyszerre csak kiömlött belőlem a magzatvíz. Az ágyban semmi nyoma nem volt, úgy mondták később, hogy bizonyára felül repedt meg a magzatburok, fekve csak gyűlt-gyűlt a szivárgó víz, majd ahogy felálltam, hirtelen utat talált és egyszerre elfolyt.
Szóltam Anyámnak, hogy mi történt, indulni kell szülni. Ági ott maradt Apámmal, engem Anyám átkísért a Kálvária utca 15-be, a lakásunkba. Már világos volt, talán 5-6 óra lehetett. Bementünk az udvarba, bekopogtunk Misihez, még aludt, csodálkozva nézett ki a kisablakon, hogy mit akarok. Mondtam, hogy szülni kell menni gyorsan, pakoljuk össze a kórházi holmit. Misivel aztán visszaballagtunk a Ludovikához, ott volt egy taxiállomás, az volt a tervünk, hogy taxival megyünk a kórházba, de természetesen nem volt bent kocsi. Így hát gyalog mentünk tovább a Nagyvárad térig, az István Kórházba, ahol a szülészet ráadásul egy belső pavilonban volt. Bementünk, ott már minden rendben zajlott, telefonáltak a professzornak, hogy jöjjön be. Az előtérben kicsit sétálgattam, mondta a nővér, hogy menjek be, biztos mindjárt jön a professzor, biztos adni fog valamit, hogy gyorsabban induljon a szülés. Emlékszem volt ott egy nő, egy egyszerűbb asszony, aki nagyon jajgatott. Feltűnt, hogy hozzám a nővér milyen kedves volt, talán mert a főorvos betege voltam, vele meg nemigen törődtek. Aztán megjött az orvos, és gyorsan, kb. 9-10 óra körül megszületett Kati.
Misi várakozott egy darabig vagy talán meg is várta a szülést, nem tudom biztosan. Ő telefonált a Balázs Béla utcába a jó hírrel. Csak a pincében lévő exportra csomagoló cégnél volt telefon. Anyám mesélte, hogy Ági milyen boldogan szalad fel a pincéből és kiabálta: „Megszületett!”
A kórházban szigorúan csak látogatási időben, szerdán, pénteken és vasárnap volt látogatás. Mivel Kati hétfőn született, szerdán láthatta őt először a család. Amikor egy hét elteltével hazajöttünk a kórházból, az a nap Áginak más okból is izgalmas volt: aznap ment először óvodába."
Így lettem én a harmadik, aki szeptember 9-én született a közvetlen családunkban, viszont tapintatlanul felborítottam a családi egyensúlyt és lány lettem.
Ma már nehezen érthető ez a hosszú séta a szülőágyig, hiszen több taxis rokon is volt a legközvetlenebb családban. Mivel azonban senkinek nem volt telefonja, nem volt mód fuvart kérni tőlük, ezért Anyu kénytelen volt majd 3 km-t gyalogolni a kórházig. Ő ezt természetesnek fogta fel, szerencsére nem okozott sem komplikációt, sem kellemetlen élményt.
Ez volt a séta útvonala: Balázs Béla utca 20. – Kálvária utca 15.: 1,2 km; Kálvária utca 15. – taxi állomás az Üllői úton, a Ludovikánál: 0,75 km; Ludovika – István Kórház: 0,85 km; összesen: 2,8 km
Élő, érett, leány. 3.000 gr.
Szeptemberi születésem után a szép őszi napokon sokat napoztam az udvaron a mózeskosárban
A következő év tavaszán már a kiságyban levegőztem az udvaron
