Jól kézbe illő és tartós okmány: 11x14 cm méretű, 32 oldalas, keményfedeles könyvecske.
Elírás vagy névváltozat, mindenesetre a Scheuring helyett itt Scheiringet írt a Fővárosi Magyar Királyi Államrendőrség Főkapitányi Hivatala nevében a jogosítványt kiállító rendőr tanácsos.
Fénykép híján személyleírás azonosítja a bérkocsis-segédet. Jani bácsira illik a leírás, hiszen termete valóban magas, arca pedig "hosszas" volt.
A jogosítvány kiállításakor épphogy elmúlt 19 éves. Ez a kép 18 éves korában készült róla.
Négy jó barát biciklizik a Kerepesi úton. Jani bácsit ezen a képen is azonnal fel lehet ismerni. Ő jobbról a második, fehér trikóban, a bal szélen testvére, Ferenc. A másik két barát pedig Cservenka Feri és Mülbacher Ferenc.
A lakváltozások rovatban a Karpfenstein utca 17. szerepel, ez volt Jani bácsinak és testvéreinek a szülőháza.
Egy csoportkép a Karpfenstein (ma Karácsony Sándor) utcai családi házból, kicsit későbbről. A középen ülő szülőket (Härtlein Borbála és Scheuring István) gyerekeik és családjaik veszik körül. Jani bácsi a bal oldalon áll, előtte ül felesége, Szayly Róza.
A jogosítványban rendre be kellett számolni arról, hogy a bérkocsis-segéd kinél és mily számú bérkocsin hajt. Nos, a bejegyzések nem voltak túl változatosak, a bérkocsi-iparos rovatban valamennyi esetben Scheiring István szerepel, azaz Jani bácsi az édesapja kocsiját hajtotta.
Összesen két kocsiszám bukkan fel, hol az egyiket, hol a másikat hajtotta, 1920 elejétől 1924 közepéig. A hajtás napszaka rovatban é vagy n szerepel, ezek bizonyára éjjeli és nappali műszakot jelentenek.
A jogosítvány végén néhány kivonat található a bérkocsi-szabályrendeletből.
Kiderül a szövegből, hogy a bérkocsi hajtási igazolványt a tulajdonos kérelmére állítja ki a rendőrség a bérkocsis-segéd részére, aki a szolgálatba lépés napján a bérkocsi-tulajdonostól veszi azt át, majd a szolgálatból kiléptekor köteles visszaadni neki. Tehát ez nem a mai értelemben vett általános jogosítvány, hanem arról ad igazolást, hogy a bérkocsis-segéd kinek az alkalmazottja, a megnevezett gazda adott jelzésű kocsiját jogosan, annak engedélyével hajtja. Természetesen az igazolvány kiváltásának szakmai előfeltétele is volt: hajtási jogosítványt csak az kaphatott, aki a bérkocsi ipartársulat által felállított szakiskolát elvégezte és kielégítő vizsgát tett.
Miheztartás végett néhány szabály:
- a bérkocsi-tulajdonos csak olyan egyént alkalmazhat kocsisul, ki élete 18-ik évét betöltötte, a magyar nyelvben járatos, józan életű, rendőrileg kifogástalan, s undort gerjesztő testi hibától ment
- a jogosítványt a kocsis ... kívánatra a rendőrség közegének s a kocsivendégnek és az ipartársulat elöljáróinak készségesen előmutatja...
- a bérkocsi-tulajdonos felelős azért, hogy a bérkocsis tisztességesen legyen öltözve
- büntetés éri azon bérkocsist is, ki vendégszállítás közben dohányzik, az állóhelyen vagy fuvarozás közben ittas, vagy külsőleg - például öltözetére nézve, - nem tisztességes állapotban találtatik, nyilvános helyen botrányt okozó zajt üt, a kocsi elé fogott lovat megbotránkoztató módon kínozza, a közönség vagy rendőri közeg irányában illetlen vagy sértő magaviseletet tanúsít, ostort pattogtat...
No hát csak óvatosan azzal a ostorpattogtatással!
