A ház sok-sok évtizeden keresztül nemcsak lakást, de megélhetést is biztosított a családnak. A gazdálkodásból élő férfiak dokumentumaiban a foglalkozás rovatban ez állt: majoros. A többiek is sok mindenhez értettek és be is segítettek szükség esetén, még ha alapvetően másból, többnyire bérkocsizásból, taxizásból tartották is el a családjukat.
Az udvar, az istálló, a padlások, a pince, a sufnik és a számtalan zeg-zug sokféle munka színtere volt. A gazdálkodást a mezőgazdasági termelés határozta meg. A növénytermesztés a város külső területein fekvő szántóföldeken folyt, és alapvetően az állatok és a család ellátását szolgálta, de bizonyos termények közvetlenül a piacra is eljutottak.
Az udvarban sokféle haszonállatot tartottak: tehén, bika, ló, disznó, csirke, tyúk, galamb, nyúl fogyasztotta a megtermelt javakat. A kereskedelemnek is jutott tér: az állattartásból származó tejből és tojásból sok a háznál talált vevőre.
A lovaskocsi járt ki a szántóföldre, hozta-vitte, amit kellett, a szerszámokat, a trágyát, a terményeket, a takarmányt, a malátát.
Bözsi néni tejet mér ki. Ha jöttek a vásárlók, sokszor ki sem ment az udvarra, csak kiadta a kannát a lacikonyha ablakán.
A disznóvágás természetesen az udvarban történt, minden szükséges eszköz rendelkezésre állt. Az egész család részt vett benne, mindenkinek megvolt a saját feladata, évek alatt rögzült a szereposztás.
Kellemeset a hasznossal: úgy gondolom, nyulat és galambot a házban inkább kedvtelésből tartottak, ám hasznot is hoztak, ha úgy adódott.
Egy ilyen gazdaságban a macskát is haszonállatnak kell tekintenünk, hiszen ennyi széna-szalma-kukoricaszár és egyéb termény között, ha nem volt elég fürge láb és éles karom, gyorsan szaporodott a cincogás.
