Kiss Zoltán: Hogyan lett egy sváblányból grófné, avagy egy Reibl lány szerencséje
Nagymamám unokatestvére, Reibl Rozália - Reibl András és Schiwampel Teréz lánya - az 1880-as évek végén született Budapesten, Kőbányán. Nagyszülei, Reibl Gáspár és Purczeld Teréz, még Soroksáron látták meg a napvilágot, ott is házasodtak.
Rozl nővérként végzett, és az első világháborúban egy hadikórházban teljesített szolgálatot. Itt ismerkedett meg a hadisérüléséből lábadozó gróf Pálffy Ödön huszárfőhadnaggyal. Erdődi gróf Pállfy Ödön, császári és királyi kamarás 1863. II. 13-án születt Pozsonyban, gróf Pálffy István és gróf Dessewffy Matild fiaként.
Az ötvenes évei második felében járó gróf és a csinos, fiatal nővér között szerelem szövődött. Egy ideig Rózsi néni a gróf szeretője volt, azonban a nagy társadalmi különbség ellenére a szerelem egyre mélyült, és végül titkos házasságba torkollott.
Sajnos azonban a gróf néhány együtt töltött év után meghalt. Ekkor derült ki a házasság, mivel Pálffy Ödön a feleségére hagyta 5000 holdas birtokát, amely a Győr melletti Mindszentpusztából, valamint Pannonhalmán egy szőlőbirtokból állt. Mindszentpusztán egy kastély, Győrben egy ház tartozott az örökséghez.
A grófi család azonnal perre vitte a dolgot, de a házasságlevél és a szabályos végrendelet támadhatatlanná tette az örökséget. Rózsi néni, az özvegy grófné, gazdag földbirtokos lett. Időközben újra férjhez ment, Horváth Géza banktisztviselőtől két fia született.
Testvéreit, családját segítette, ahol tudta. Ezeken a képeken Éva nevű unokahúgával és annak katonatiszt vőlegényével látható a kastélyparkban.
A II. világháború végén, mielőtt bejöttek az oroszok, mentették az állatokat, elhajtották őket Ausztriába (az állattenyésztés volt a gazdaság fő profilja). Rózsi néni azonban maradt, a cselédei fogadták be. Később rokonokhoz került Kispestre, ahol édesapámnak sokat mesélt az életükről.
Az oroszok bevonulásáról mesélte, hogy nagyon tetszett nekik a kristálycsillár és a csilingelése, ezért a szán után kötötték, és nagyokat nevettek rajta, míg szét nem ment. A parkettát és a képkereteket elégették. A többi értéket a falusiak hordták el, majd lassan enyészetnek indult az épület, a téglát építkezésekhez használták fel. Kő kövön nem maradt, ma a helyét is nehéz megtalálni.
A képeket Rózsi néni unokahúgának, Évának a fiától, Tóth Alpártól kaptam.