Scheuring János iparostanonc-iskolai értesítője
1913-ból származik, azaz immár 100 éves Jani bácsi iparostanonc bizonyítványa.
Az alábbi idézet segít megérteni a tanoncoktatás célját és körülményeit:
"Az iparostanoncok oktatásának ügye két egymástól jelentős részben független probléma része. A tanonciskola egyfelől az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének alapvető színhelye, így a tanoncok, a mesterek, a felügyelőbizottság és a tanügy-igazgatás viszonya sok tekintetben hasonló az elemi iskolai tanulók, szülők, iskola-szék/gondnokság, tanügyigazgatás viszonyához. Másfelől a tanoncoktatás része a szakoktatási intézményrendszernek. Ily módon iparpolitikai és oktatáspolitikai igazgatási és társadalmi szereplők alkujának tárgya, ezenfelül a munkaerőpolitika és a szociálpolitika komplexumának is része.
A neveléstörténet-írás viszonylag ritkán szól arról, hogy a kötelező iskoláztatás egybeesik azzal a történeti időszakkal, amikor a családi gazdaságból kikerül a mindig is komoly mértékben felhasznált gyermekmunka, s a városi társadalom jellegzetes figurájává válik a kisiparosok, kiskereskedők műhelyeiben és boltjaiban szakmát tanuló és segédmunkát végző, illetve e kistulajdonosok háztartásában élő, azok háztartási munkamegosztásába beilleszkedő tanonc. Az iskoláztatási kötelezettség angol Anglia tekintendő liberális mintaországnak szabályozása is alapvetően a munkáltatók kötelezettségévé tette a gyermekek oktatását. Magyarországon az 1872. évi ipartörvény eltörölte a céheket, és arra kötelezte az iparosokat, hogy tanoncaikat az esti órákban tanonciskolákba járassák. Ez az iskola tehát a felső népiskolát pótolta: heti tizenegy órás tanulást biztosított."
Nagy Péter Tibor: Iparos-tanonc oktatáspolitika az irányított gazdaság születésének évtizedeiben, Magyar Pedagógia, 100. évf. 1 szám 79-96. (2000)
Scheuring János 15 éves korában állt épület lakatos tanoncnak, tanoncviszonya az előírt 3 évig, 1913. október 1-től 1916. április 1-ig tartott.
Első munkakönyvéből, amit a szamárlétra következő fokán, akkor már lakatossegédként kapott, megtudhatjuk, hogy az itt megnevezett mesterénél, Nagy Gyulánál folytatta pályáját segédként is.
A törzslapra bejegyezték, hogy a tanonc képzettsége 4 polgári iskolai osztály. Ez a 4 elemit követte, tehát Jani bácsi összesen 8 osztály elvégzése után kezdte el az 1913/14-es tanévben az iparostanonc-iskolát, ahol így egyből a III., az utolsó osztályba kerülhetett. Az értesítőben az I. és II. évfolyamra vonatkozó bizonyítvány ezért nincs is kitöltve, hanem át van húzva.
Az I. osztályba legalább 4 elemi elvégzése után, azaz tíz évesen már be lehetett kerülni. Ez lehet az oka annak, hogy Jani bácsinak 15 évesen még mindig számot kellett adnia olvasás és írás tudományáról. Neki ez nem lehetett nagy kihívás 8 osztály elvégzése után, de hát nem is rá méretezték ezt a tanmenetet. Sok tanoncnak, akik fiatalabb korban kerültek ide, ez az iskola a kötelező oktatás teljesítésének része volt (12 éves korig kellett tanulni), és sokan közülük bizonyára rászorultak, hogy alapvető készségeiket itt is továbbfejlesszék. Nem meglepő, hogy meglehetős előképzettségének köszönhetően Jani bácsi a lehető legjobb eredményt érte el minden tárgyban.
A század legelején a 8 osztály elvégzése komoly teljesítménynek számított: még a 6 osztályt is a gyerekek kevesebb mint 7%-a végezte el. Talán a fővárosban jobb volt az arány, de ez az eredmény akkor is igen elgondolkodtató.
"Az 1905 júniusában kiadott népiskolai tanterv nem törekedett tudományos igényű ismeretek nyújtására, s a tanulók gyakorlati életre való felkészítését állította előtérbe.
A hazai népiskolák századforduló körüli állapotát jól jellemezték az 1905-ben megtartott ötödik egyetemes tanítógyűlés idején közzétett adatok. Ezekben az években ezer tanköteles gyermek közül még mindig csak 313 látogatta rendszeresen a népiskola első osztályát. Közülük is csupán 145 gyermek jutott el a negyedik osztályig, a hatodik osztályt pedig ezer gyermek közül csak 47 végezte el. Az iskolák 67%-a osztatlan volt, egy tanítóra átlagosan 67 gyermek jutott. A törvény által megállapított 10 hónapos tanítási időt csak az iskolák egyharmadában tanították végig.
A tanév a 20. század első évtizedében három harmadra oszlott. A tanítás reggel 7 órakor kezdődött. Délelőtt 3-4 órát, délután pedig 1-2 órát foglalkozott a tanító a gyermekekkel.
A tanuló társadalmi helyzete döntötte el, hogy az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után milyen továbbtanulási utat választott. A legtöbb gyermek – mivel a tankötelezettség 12 éves korig tartott – elvégezte az elemi iskola ötödik-hatodik osztályát, s ezzel tanulmányait befejezte."
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1354.html#1359
A családi
A bizonyítvány elején tudnivalók sokasága inti a szabályok betartására mind a mestert, mind a tanulót.
Meglepő, hogy a tanonc-mester viszonyban a mester gyakorlatilag helyettesíti a szülőt, a hatóság tőle várja el, hogy a tanoncot iskolába járassa, igazolja a hiányzásait, gondoskodjon újraoltásáról, ellássa író- és rajszerekkel.
- Mihelyt valamely tanuló iparostanonc lesz, mestere köteles őt azonnal a szakirányú iparostanonc-iskolába fölvétetni.
- Mulasztásnak számít, ... ha a tanonc ... a műhely szennyétől belepve, tisztátalanul jelenik meg az iskolában.
- Ha az iparostanonc két alkalommal marad el igazolatlanul, mestere megintetik.
- A mester tartozik gondoskodni a tanonc esetleges újraoltásáról is.
- A tanoncnak kocsmákban, vagy valamely mulatóhelyen mestere vagy szülei felügyelete nélkül tartózkodnia nem szabad.
- A vagyontalan mesterek szegénysorsú tanoncait ... az iskola látja el a legszükségesebb író- és rajzszerekkel.
- Az iskolaév végén tartott vizsgálat alkalmával azok a tanoncok, akik az egész iskolaéven át kiváló szorgalmat és előmenetelt tanúsítottak, nyilvánosan megdicsértetnek, esetleg jutalomban is részesülnek.
- Az iparostanonc fegyelmi eljárás alá esik ... ha az iskola előtt, vagy az utcán lármázik, vagy rakoncátlan magaviseletű.
- A fenyítés nemei: megintés magánosan, az osztály előtt, a tanítótestület előtt.
